FONTOS A KÖZÉRDEK
Parkmánia. Kikozmetikázott fű, virágok, kis tavak madarakkal és tisztaság.
Senki nem bámulja meg a másikat, nem foglalkoznak egymás küllemével. A férfiak sem bámuljak meg a nőket, sokkal diszkrétebb a nemek közötti viszony, mint otthon. A „plazacica” jelenség, mint olyan, itt nem létezik.
Bárki jógázhat, taichizhat, vagy tornázhat akár egyedül is egy parkban, vagy a parton, természetes dolog.
A gazdag embereken nem látszik, hogy gazdag. Pl. nincs autókultusz, illetve márka-mánia.
Elég sok a rendőr és a parkőr, pláne a szórakozó negyedekben. Aki hülye, azt udvariasan, de határozottan kiszedik a sorból. Egyébként tök normálisak a rendőrök, van egy biciklis osztaguk is.
Szigorú szabályok az alkoholfogyasztásra és dohányzásra nézve. Itt elég kevesen dohányoznak és a jelenlegi kormány fontolgatja a teljes betiltást. Azért be tudnak rúgni még a nők is, de ezt is lazán veszik egymás között.
A sportmánia az idősebb korosztályra ugyanúgy jellemző. Esténként csapatokban futnak a baráti társaságok, munkatársak.
Kellemes klíma. Télen is napközben 20 fokra azért többnyire felmegy.
AUSZTRÁLIA KEVÉSBÉ O.K.
Sok európai, aki hozzászokott a nyüzsgéshez a rengeteg ingerhez, az az itteni életet kissé unalmasnak találja. (Mi pont a sok lehetőséget látjuk ebben a „mozdulatlanságban”.)
A magaskultúra hiányát is sok európai kifogásolja. (Mióta mi is itt vagyunk, e téren sokat javult a helyzet.)
Sok minden van itt is, csak nincs belőle terülj-terülj asztalkám, mint Európában. Itt ez kevésbé fontos. A műveltség magánügy, műveld magad, adott minden lehetőséged... tény és való, hogy tájékozatlanabbak, de ebben a társadalmi közegben ez mást jelent, pontosabban nem jelent semmit. Viszont van nagy közösségi élet, piknik a barátokkal, össznépi sportolás. És természetesen találkoztunk már igen művelt emberekkel is. (egyébként most éppen Csehovot játszanak a perthi színházban)
Az óceán nekünk elég hideg és sokszor nagyok a hullámok ezen a parton és a cápák. Szóval maradunk Égei-tenger és Balaton-pártiak. Az auszik azt mondják, nem kell félni, nagyon ritka a cápa. (Én viszont minden második hullám mögött látok egy uszonyt... bár az is igaz, hogy én a Roy Scheidereket is mindig látom.)
Mérges pókok és kígyók? Vannak, de mi még nem láttunk egyet sem. Ismerőseink, akik 30 éve itt élnek, azok is csak kétszer találkoztak mérges kígyóval. Igaz, mindkétszer a kertjükben. ( Upsz!)
Néha 40 fok van. De ilyen napokból mondjuk 10 volt a 8 hónapos nyár alatt.
Nincs fűtés, se szigetelés az ablakokon, s bár a téli időszakban is enyhe az idő nappal, éjszaka és hajnalban 4 fokra simán lemegy a hőmérséklet. Vannak egészen hideg reggelek, ez elég kellemetlen. Ilyenkor légkondival fűtünk.
AMI HIÁNYZIK?
Több európai és magyar érték. Nem sorolom, hogy számunkra mik ezek, mindenki gondoljon arra, amire szíve szerint gondolni képes.
Fájóan egyébként semmi nem hiányzik még. Sőt, most inkább már halványodnak a kontúrok és kezdjük egy cosmopolita szemével is látni a világot.
Honvágy még nem jelentkezett egyikünknél sem.
Érdekes ám, mivel sok itt a magyar, meg az ország fele bevándorló, meg ott az internet, skype .... így – ahogy mondani szokták – összement a világ.
Az aboriginálok sajnos rossz állapotban vannak. Nehéz téma ez, amiről érdemben itt most nem tudok többet írni a fentieknél, inkább ajánlok egy könyvet, érdemes elolvasni!
AMIT MI MÁSKÉPP CSINÁLUNK
Az auszik nem szeretnek segítséget kérni egymástól. Ők maguk készségesek, de inkább csak kisebb ügyekben. A segítségnyújtás és a barátság itt más értelmet kap. Nem nyúlnak olyan mélyen a dolgokba. Amit ők segítségnek gondolnak, az nálunk épp hogy csak valami. Nem szokás panaszkodni. A szomszédjaikkal nem ismerkednek meg, a saját otthonukba csak ritkán hívnak másokat, inkább parkokban piknikelnek együtt. Nem viselik a „cseszegetést”, ha sürgetik őket és a lekötelezettséget. Nem vágynak kitűnni, vagy okosnak lenni. Nyugiban mindenki teszi a dolgát a rászabott feladatot hajtja végre, nagyon kényelmes tempóban. Szabálykövetőek. Nem szeretik a változtatásokat, ami bevált, megtartják.
Az itteni párok nem puszilkodnak az utcán. Egymás kezét sem fogjak meg. (He?!)
Nem pisiltetnek kisgyereket utcán. (Pedig attól nőnek nagyra a fák!)
Hogy vagy? - a köszönési forma, amit én még mindig nem szoktam meg.
Nem jellemző a meztelen kisgyerek az óceánparton.
A gyerekeiket szabadabban nevelik, kevésbé féltik őket, elfogadóbbak és rugalmasabbak velük. Pl. Nem törölgetik-tisztogatják őket annyit, kevésbé adnak a külsőségekre... Az udvariasságra és a közösség érdekeire való odafigyelésre viszont komolyan ránevelik őket. De, sok szempontból a magyar anyukák tájékozottabbak, kiműveltebbek pl. hogy mit eszik a gyerek, nálunk többen hordozzák kendőben a babákat, többen vannak tisztában az API (kötődő, illetve természetes nevelés) -vel, igényesebbek, kulturáltabbak a gyerekjátékok- gyermekirodalom-gyerek programok. (Itt azért látok olyan félelmetesen gagyi és ostoba dolgokat gyerekek számára, ami otthon nincs.... de hozzáteszem még egyszer, hogy Perth vidéki város!)
A strandon nem öltözködnek a törölköző alatt.(Kivéve Franket)
Nem beszélnek hangosan, nem kiáltanak egymásnak messziről, a gyereknek sem. (Frank! Dobd le a kulcsomat, de siess!, vagy Nóra! Gyere már vissza, nem tudom ráadni a fürdőgatyát!)
Az autóutakon nem előznek, nem variálnak és nem dudálnak, várnak.... így aztán nem is válnak rutinos sofőrökké, de ez a fajta közlekedési kultúra nem is igényli igazán.
Nincs közétkeztetés, sem a munkahelyeken, sem pedig az óvodákban, iskolákban. Amit viszel, azt eszel. Ez elég nagy teher az anyukáknak.
Az előző részek: Auszi'01, 02, 03, 04
A következő bejegyzésből:
- Magyarország/Ausztrália
- Érdekességek
- Konklúzió
- Exlkuzív. Frank harmadik szeme
Folyatása következik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.